Szóval, Bebének már nagyon aktuális volt egy hajnyírás. Hosszú is volt, meg állandóan összegabalyodott. Én naívan kaptam Apa hajnyíró masináját gondolván hogy ugye majd ripsz-ropsz. Rögtön az elején kiderült több dolog. Egy, a haj ugye nem egységes egész, itt-ott nagyobb kupacokban nő. Kettő, a gyorsan letolod a fejéről egy kopasz gyereket eredményez. Három, Bebe retteg a hajnyírótól ezért kígyózni, verekedni és hullámzani kezd már a hangjától. A végére beszorítottam a térdeim közé szegény gyermekem, aki olyan frekvenciával sikítozott, hogy egy órán belül várom a gyerekvédelem jelentkezését. Az eredmény pedig egy idegileg megroppant gulág fogolyra hajaz. Az életben több dolog van amit megfogadunk, hogy soha többé. ( A legtöbbet azért sikeresn elfelejtjük.) Ilyen az ivás az első berúgás után, a szülés, a hosszútávutazás autóval több gyerekkel egyszerre, és nekem most a hajnyírás. Már csak az keserít, hogy az első fotóján úgy fog kinézni a fiacska, mintha épp most hoztuk volna meg a lelencből.
4 megjegyzés:
Nem is Mekk ELek, vagy a fotó nagyon jó, vagy jó lett, mert igenis az lett! :)
Az én szerelmem szépségét nem tudod elrontani... lehet ugyan próbálkozni, de nem fog menni kedves Mekk Elek :)
Megint Anyanyához csatlakozunk: mi is úgy látjuk, hogy nem tudod elrontani! Sem a hajnyírással, sem másképp!
Köszi mindenkinek. Azóta egy ollóval némiképp racionalizáltam a kilógó részeket. de azért ... Próbálok megbarátkozni a tengerészgyalogos frizkóval. Az az igazság, hogy amikor elmosolyodik a srácom ( márpedig általában ezt teszi), hirtelen tök mindegy lesz mit hord a fején. Akár tényleg lekopaszthattam volna teljesen.
Megjegyzés küldése