Nem csak a húsz éveseké a világ...

Hanem az öt éveseké meg a tizennyolcasoké meg a meglett negyveneseké is.

Bizony a halántékom lassan őszbe csavarodott és varázsütésre elértem a negyvenet. Hanna pedig az ötöt. Gerda pedig, hogy őt idézzem nagykorú lett, de kikéri magának hogy felnőtt volna. Idén is tartottunk beöltözős szülinapot, ami Hanna előzetes döntése alapján idén a Hamupipőke témakör köré épült. Szóval ennek köszönhetően lettem negyvenes tündérkeresztanya egy délutánra. Jánosom meg az öreg király. Nézzétek meg a képeket. Magukért beszélnek. ( Béla húgom még lóg egy csoportképpel.)

Balton baharaharahaha...

Olvasni tanul...

Vígan heherész...

Vizez és kövez..-

Remek tíz nap volt. Kisimultunk, meg egymásra találtunk megint. A nagy hajtás nem nagyon kedvez a párkapcsolatoknak sem, szóval nagyon kellett már ez a lazítás mindenkinek. De most mesélek.

Mátéval első alkalommal rémes volt a strand. Arra azért számítottam, hogy új hely meg sok ember plusz a víz megzavarhatja. Meg is zavarta. Először is dobálni akart a vízbe, ami ugye nem gond. Kivéve, hogy nem úgy van kiépítve a part hogy egyedül is elengedhessük és a strand bejárata is nyitott volt. Szóval Máté ezerrel, megbolydulva rohant a strand egyik végéből a másikba kavicsért az embereket és törülközőket rendre tereptárgyaknak tekintve. Tehát áthaladt rajtuk szembrebbenés nélkül. Én, amíg János a úszógumit és a labdát meg egyebeket fújt fel, kezemben az utazástól elcsigázott és nyűgösködő Bebével rohantam Mici után és könyörögtem, hogy ne lépjen már rá mindenkire és a törülközőkre. Válasz rettentő sikoltozás volt. Néha futtomban elkaptam egy egy jelentőségteljes pillantást a nyugodtan lángosozó szülőktől, miszerint két nagy pofon kéne ennek a kölöknek oszt majd mindjárt... A vízben először teljesen megmerevedett a kis teste ijedtében , de aztán az úszógumiban biztonságban érezte magát és megjött a kedve a dologhoz. Úgyhogy Jánossal lilulásig fürödtek aztán velem még kékülésig. Bebe viszont annyira utálta a nagy, hideg vizes fürdőt, hogy első alkalommal a félelemtől a Balcsi közepén kikapcsolt és egyszerűen elaludt a kezemben. Később már akkor is sírva fakadt, ha a lépcső felé indultam vele, úgyhogy hagytam az egészet és jól éreztük magunkat a pléden helyette. Ő nénikre vadászott a vigyorával, vagy elgondolkodva könyvet lapozgatott, amitől a fent említett nénik olvadozni kezdtek rögtön. A hétvégeken a strandra kiköltözött egy ugrálóváras is. Máté teljesen felajzva magyarázta, hogy " Sublótok vannak rajta!" Meg is mutatta, hogy a vár oldalára két tekebábu van festve hasonló szemekkel és arcvonásokkal, mint az egyik mesekönyvében a fiókos hasú Sublót hercegnőnek. A második strandolás már nyugodtabban telt nálunk is. Máté megismerte a terepet és lelkesen magyarázgatta magának, hogy " Nem lépünk a nénik törülközőjére!" Innentől mi is sörözős lángosozós család lettünk.

Máté persze tanulmányait bővítgeti. Meséltem már az új mániáról, a táblákról. Legyen az közlekedési, vagy rendszámtábla ő elragadtatva tapogatja . A rendszám táblákról jelenleg a betűket és a számokat tanulja néha pedig összeolvas egy két betűt. A legcsodásabb dolog számára vízi tábla volt a 120cm kiírással, amit minden strandolásnál meg kellett érinteni.

Azon a néhány hűvösebb napon pedig kirándulgattunk. Meglátogattuk az örök sláger Tihanyt. Most az átlagnál is túrista ízűbb volt. Viszont leltünk édes hirdetményeket egy étterem és egy bolt tábláján. Közkinccsé teszem, mert egy órát röhögtünk Jánossal. Magyaros étterem vendégcsalogatója: Borjú pörkölt- young buffalo stew. ( Szótár pedig nincs ...) Bár lehet, hogy tényleg ifjú bivalyt főztek aznapra. Boltban: Akció-Action. ( Bár ez meg lehet, hogy németül volt csak a mi angolos szemünket szúrta. Mindenesetre jól elszórakoztunk egy boltban történő lehetséges action-ökön.) A kilátás szép volt, bár Máté utálta mert akárhogy is dobált a falról a távoli Balatonba nem tudott beletalálni. Sétálni viszont szeretett.

Siófokon pedig parkoztunk és kacsákat etettünk. Mici el volt ragadtatva mindkettőtöl. A parkban lévő tó partján kavicsok is voltak és oda is lehetett menni velük a vízhez, így Máté mértékkel ez egy tökéletes hely volt. Bebe persze aludt egy jót, aztán meg vígan nézdegélte a tavat.

Jártunk a Veszprémi Állatkertben is. Maga az állatkert nem túl szerencsésen egy szűk völgyben van, ami a kifutók méretét eléggé behatárolja. De a környék mesésen szép. Érdemes távolabb parkolni, mert akkor végig lehet sétálni az erdő és a patak mentén. Mi is ezt tettük. Ugye patak, víz, híd, kavics és Mátét alig tudtuk elcibálni. Visszafelé Bebe kocsijába tettük és toltuk, Bebét meg én hordoztam magamra kötözve, ami Máténak ugyan nagyon tetszett, de az én gerincemnek és ízületeimnek a cirka 10 kilós Bebe már nem annyira. Ezt csak másnap jelezték a csontjaim. Persze az állatkertben Máté élt mint hal a vízben ( hehe), és otthon gondosan elmagyarázta, hogy láttunk prérikutyát, ami bár hasonlít mégsem wombat, és gólyát meg nyuszit és teknőst, meg kengurut ami ugrált.

Esténként sütögettünk a kertben. Ez szintén Mici kedvence volt. Itthon is többször indítványozta már, hogy menjünk tüzet rakni.

Szóval mindent egybe vetve, jó kis nyaralás volt.

A nagyok pedig itthon maradtak és eszük ágában sem volt utánunk jönni. Szerintem nagyon élvezték, bulit tartottak majd három napig suvickoltak. A ház még áll a party után is, a károk pedig enyhék. A nagyok tényleg irtó rendesek voltak, egy szavunk sem lehet.

Nyaralunk

Holnap elindulunk Balatonra mi is. Már nagyon ránk fér egy kis pihi, meg sült hal. Egy hétig itt sem fogok nagyon előfordulni, de aztán beszámolok mindenről. Máté keze Laci doki szerint példásan gyógyul, már víz is érheti, sőt kéne is hogy leázzon róla ez meg az. A nagyok itthon maradnak egyedül. Persze halál boldogok, egy hét nélkülünk egy teljes házban. Király dolog! A legkirályabb pedig az lesz ha házunk is lesz ezután ahová megtérjünk :)
Máténak Orsi ajánlásával találtunk egy ovit. Beszéltem az ott dolgozókkal, augusztusban pedig ellátogatunk oda. Gyűjtögetem a lehetőségeket. Nagyon megörülte Bebének is, és erősködnöm kellett, hogy ez alkalommal nem a könnyebb és méltán népszerűbb Downkát hoznám, hanem Aromót a fékezhetelen agyvelejű nyulat , Mátét. Az ovinak egy apró szépséghibája, hogy a Honvéd utcában van, ami innen ugye... Előnye, hogy speciális terápiát kaphatna helyben Máté minden szaladgálás nélkül, van, volt már ilyen gyerekük és a csoportban pedig tényleg sok pedagógus dolgozi.

Fogak, fejlődés, gyógyulás

Eddig nagyon aggasztott Bebe fogatlansága. Még a Down listán is rákérdeztem, hogy nem gond-e. A védőnénink már fog röntgent rebesgetett és ez nagyon aggasztott. De Bebe két fogacskát is kinövesztett az elmúlt napokban, pont úgy ahogy listás ismerőseim megjósolták. Persze nagyon nehezen viseli. Egyik este éjfélig zokogott tetemes fájdalomcsillapító ellenére is a kezemben. Mire kinőtt a két kis fog Bebe a szopást is abbahagyta. Nem is hajlandó hallani róla többet. Valószínűleg fájhatott neki néhányszor az evés, és ezért végleg véget vetett az egésznek. Helyette pohárból tanul inni. Jelenleg a felső két metszőfoga jön.
Nyárra nagy fejlődést jósolt nekünk a gyógytornász Éva néni. Bebe egyelőre, erre a jóslatra fittyet hányva, egyszerűen csak jól érzi magát minden megtáltosodás nélkül. Vígan közlekedik a két kezével húzva magát, a lábait még most sem mozgatja hozzá. Tornáztatni viszont nagyon nehéz, mert a csípő erősítésénél kirúgja magát. A tárgyakat viszont egyre gyakrabban adja a kezembe ha elkérem tőle.
Máté kezét nekünk kell kötöznünk. A seb nagy, de szépen gyógyul. Nem szívesen fog még vele, és ha a kötés lepottyan róla kéri, hogy rakjuk vissza.

Zsuzsa néniii, Lobó kutyaaa!

Hangzik el több tucatszor egy nap Mátétól. A szerelem nyilvánvaló.A hét végén, mivel János úgy is kiadta az utunkat hogy tanulni tudjon, rátörtünk Zsuzsára. Máté több dolgot is megtanult ez alkalommal. Furcsa tények egy: Bármennyire is szeretnénk autista ösztöneinknek utat engedni és mindent az arcunkhoz érinteni, ez egy kaktusz esetében nem túl bölcs dolog. Zsuzsával ketten próbáltuk az átmenetileg egy tűpárnát formázó Mátét megszabadítani a tüskéktől. Furcsa tények kettő: Vannak furcsa emberek akik még nem jöttek rá, hogy a medencét botorság fürdésre hasznélni, ha kavicsokkal is teleszórhatjuk. Na és persze itt van Lobó. Mind oda vagyunk egymásért, Lobó a vendégekért, én és Máté Lobóért és a házigazdánkért. Nagyon nehezünkre esett haza menni most is. Máté az estét azzal koronázta, hogy először életében hajlandó volt WC-be pisilni. Azóta, hogy sikerült legyőznie ezt az ellenállását is, itthon is a WC-t használja. Sokan könnyít ez azért az életünkön, mivel WC mindenhol van, a bilit hurcolni meg nagyon nehéz.

A nagy szerelem Lobóval eldöntötte a kérdést, hogy a 15 éves Foltink és a 12 körüli Axelünk után a család csakis egy Lobóval bővülhet, mivel János szerint kutya ugye ide kell, Máté meg nem tud nélkülük élni. A kutyák szocializálták, így ha azok rohannak a kerítéshez ugatni Máté is szalad velük és ordít ahogy a torkán kifér. Nem is tudom melyikőjüktől riadnak inkább vissza a betolakodók, Mauglitól vagy a farkas csapattól.

Szülinapok és helyzetjelentés

A nagy riadalomban még nem adtam hírt a pénteken tartott szülinapokról. A három fiú-Barnus , Tomika és Bebe- mostanság lett ugye egy éves. A buli szerintem jó volt eltekintve attól, hogy Máté most nagyon rosszul viselte a szocializációt, és János persze hiába is remélte nem tudott időben elindulni az irodából így az esemény végére zuhant be. Máté sajnos végig sikoltozta az egészet. Gondolom az átélt riadalmak nem igazán tettek jót a stressz tűrésének. Viszont az egybegyűltek figyelemreméltó kreativitásról tettek bizonyságot. Norka készített egy origami darus mobilt Bebe ágya fölé, ami azóta is a nagy kedvence. Balázsék pedi egy sk készített könyvet hoztak Bebének, Máténak meg egy bölényt ami azóta kikerült a karanténból és használatba vétetett. Máté minden újdonságot sajátságosan "karanténba" tesz néhány napra, távolból nézegeti, aztán ha megnyugtatóan ismerős lesz neki a dolog akkor elveszi és játszik vele. Én teljesen oda voltam a csodás kreatív ajándékoktól.

Azóta meleg lett. Nagyon. Bent ülünk és igyekszünk elütni az időt játékkal, meg párnacsatával meg ilyesmivel. Csütörtökön kötözés ismét. A vasárnapi kötözésen Máté megint nagyon sírt, de most gondolom főként azért mert nem szereti ha lefogják. Azért annyira nem volt megsértődve a doktor bácsira, mert az ajtóban elköszönt tőle némi kapacitálásra. Mindenesetre a seb jól van, nem gyulladt be és nem fertőződött el. Máté viszont meggyőződésesen hajtogatja, hogy " Nem lehet meggyógyítani!". Ez alatt azt érti, hogy nem óhajt kötözésre járni.

János Kórház feketelistán

Laci doki ragaszkodott hozzá, hogy bármilyen kedvesek is voltak a Jánosban velünk, az ő sebésze is nézze meg a Madarászban Mátét. Elmondta, hogy ő mint Mátyás király, inkognitóban, elvitte az egyik fiát a János sebészetére, és oda aztán ő többet nem megy. Így elmentünk tegnap délután a Madarászba. A dolog ezúttal egy csöppet sem ment zökkenőmentesen. A dokfiatal volt és szimpatikus. Máté már akkor padlót fogott amikor lefektették az asztalra. Ezúttal négy ember fogta le szegénykémet, mert mint kiderült a Jánosban elnézték a körömágyában lévő sebet és nem varrták össze. Ezért vérzett egész éjjel a keze. Persze, ennyi idő után ezt összevarrni már nem lehet csak reménykedni, hogy begyógyul, és nem fertőződik el. A körmét is megpróbálták rögzíteni hátha alánő az új. Persze hogy sikított és szabályszerűen patakogban folyt róla a víz. A végén már én is majdnem elbőgtem magamat. Ekkor jött az amúgy tényleg nagyon szimpatikus orvos egyetlen hülye kérdése. " Anyuka, szófogadó ez a gyerek?" Most mihez képest? Egy tízes skálán? Mi van? Szóval, ezek dübörögtek az agyamban miközben Mici sikított a fülembe. Végül kihúztam belőle, hogy el tudom-e érni, hogy se víz se kosz ne érje a sebet. Ezt tudjuk abszolválni, mert Máté se úszni se homokozni nem szeret. Vasárnap megint megnézik a sebet. Engem már most a rosszullét kerülget. Persze anyuékhoz sem mehetünk Ráckevére a kötözések miatt. Ez Máté miatt nagyon rossz, mert már nagyon várta a hattyúk etetését. És megyünk Balatonra is. Amire meggyógyul, addigra pont vége lesz a nyaralásoknak....