Karácsony Béláékkal

Végül csak összejött. Hektikus volt , mint mindig a buli. Zajongó gyerekekkel és papír halmokkal. Máté most egyáltalán nem akadt ki. Egy lépés előre!! Sőt még szóba is állt Andrissal. Hanna ezen ugyan annyira fellelkesedett, hogy azonnal lebirkózta, hátha már ilyet is lehetne vele végre. De nem.

A nótafa

Nótafa

Máté nagyon szeret énekelni. És nagyon szereti, ha én éneklek neki. A legvadabb pillanatokban követeli ki, hogy rázendítsek a Madárka, madárka kezdetű népdalra vagy a Tavaszi szél vizet árasztra. Ez itthon önmagában még nem lenne gond, de egy elnyűtt idegzetű emberekkel zsúfolt boltban kimondottan mókás. Ilyenkor vagy én éneklek és az sem jó a szerencsétlen áldozatoknak, vagy Máté kezd nagyon hangosan hőbörögni, és az meg végképp nem jó nekik. Tehát, nem marad más hátra mint sorbanállás közben egyszercsak rázendíteni Máté kedvenceire. Ő is szívesen elénekli őket gondosan intonálva, olyan artikulációval, hogy Lörincze tanár úr is elégedett lenne vele, a szövegeket némiképp érthetővé pofozva. Pl. Hát én immár érthetőségi okokból, Mátém immár lett.

Újdonságként az ismert dalokat már szituációkra is alkalmazza. A fenti képen ugyan nem hallatszik,de kalapálás közben a Hallod-e te kiskovács, mit kopog a kalapács kezdetűt énekelgette magának.

Orsi is fun!

Bár a srácok még nem teljesen százasok egészségileg, de Orsi azért bemerészkedett közénk. És Orsi is fun! Olyan nagyon az, hogy sajnáltam, hogy eljött a nyolc óra ideje és menniük kellett. Olit és Zsombit pedig testközelből még csak most láthattam ilyen hosszú ideig. Édesek, mozgékonyak, viccesek, és meglepően jól álltak Mátéhoz, aki a megdöbbenéstől, hogy számára ismeretlenek lopóztak a nappalinkba, elkeseredetten bevonult az ágyára és gyorsan elaludt. De aztán felkelt, és a srácok közelébe is merészkedett. Nagy terveim között szerepel a gyerek sereglet tavaszi mezei legeltetése, és egy Orsi-Norka_Kriszta Konferencia összeütése. És ismét, kár, hogy messze laknak ők is.
Azért még nem tettem le Norkáékkal való randiról se. Talán a hétvégén sikerül végre. Andi keresztmamáék pedig megbetegedtek, így velük sem sikerült összejönni egy kis ünneplésre még.

Nagycsaládos kiskarácsony

Máté kiütötte magát a szőnyegen

Bori kezében jól áll Bebe

A férfi részleg valamit forral...

A család és a terülj,terülj aztalkám.

Már nagyon vártuk, hogy eljöjjön a szokásos nagycsaládos karácsonyozás Annáéknál. Annyira, de annyira jó volt, hogy már most elkezdtem várni a következő karácsonyt. Csupa olyan emberrel eltölteni egy egész délutánt akiket szívből szeretek, ez nagy ajándék. Ez most olyan közhelyesen hangzik, de mit csináljak...Marha mázlis vagyok, hogy ilyen az új családom. Csak azt bánom, hogy távol lakunk egymástól. Én, aki megrögzött vidéki vagyok, és Pestre is csak akkor megyek ha nagyon kell, hazafelé azt latolgattam, hogy az elkerülhetetlennek tűnő beljebb költözésnek az lesz az egyik legpozitívabb hatása, hogy többet láthatom őket is. Most is volt evészet, és móka meg kacagás, mint általában. Csak Aliék hiányoztak, de nagyon a csapatból.Máté is nagyon vígan volt, egész addig amíg el nem fáradt. és aztán egy kiadós ordítás után el nem nyomta a buzgóság a szőnyegen.
Nagypapáéktól megkaptuk a családi krónikák harmadik epizódját. Innen tudtam meg, hogy Anna Bence lett volna, ha fiúnak születik. Én és Bence ezért bevesszük tiszteletbeli Bencének. Amúgy is nagy élmény olvasni ezeket a feljegyzéseket. Nagyapa stílusa, és a tény hogy ennyi mindent elraktározott nekünk tényleg nagyon nagy élmény. Főleg nekem, akinek a dédnagyszüleinek a neve sem jutott örökül.

Bandzsa Halamandzsa az indiai csodafakír a fa alatt

Máté öt napos nonstop láz után meg(le)fogyva bár, de törve nem, végre egyenesbe jött. Ez Bebéről korántsem mondható el. Ő ugyan nem lázas, de nagyon rondán köhög, és folyik az orra is. Éjszaka tobábbra sem alszunk, mert a hosszú ideig tartó fekvéstől minden felgyűlik a légzőkéje minden részében. Nem tudom, hogy meséltem-e, hogy Bebe az egyetlen gyermekem akit sikerült "elrontanom" azzal, hogy egy ágyban alszunk. Amikor hazajöttünk, főleg az én lelkemnek tett jót az állandó közelsége, de most már annyira összenőttünk, hogy csak nagy nehezen lehetne kiódalbólintani a kisemberemet. Én meg titkon nem is akarom. Jó így együtt szuszogni, és ki tudja, hogy hallok-e ilyet még az életembe. Persze az ilyen átszenvedett éjszakák alatt még kimondottan praktikusabb is a rongálásom.

A két ünnep között nálunk járt a vejem is. Jó, még csak tiszteletbeli, de akkor is...Náluk otthon fogalmazzunk úgy, hogy kényes rend uralkodi. Felettébb kényes. Ami egy morzsa lehullását sem teszi lehetővé. Mondanom se kell, hogy nálunk néha egészen hajmeresztő dolgokkal lehet találkozni ( néha nem érdemes a spájzba bekukkantani, és a szekrényeket is csak akkor nyitogassuk nálunk, ha valaki felkészült egy lavinaomlás veszélyeire is). Ja, és ne bolygassuk a hűtőt se, jobb így mindenkinek... Néha elfilózok rajta, hogy miért is lettem ilyen. Anyu maga a rend egyetemes, tündöklő csillaga (hogy nem láttuk még jóízűen pihenni?), Béla húgom már előre rosszul van a "felfordulástól", amit a munkábaállása után esetleg tapasztalhat a lakásukban. Csak én vagyok ilyen beste lélek. Töredelmesen bevallom, hogy ha egy jó kis olvasás és a rendrakás kötelező penzuma között kell döntenem, én rendszeresen megingok és az előbbit választom. Persze még itt vannak a srácok is. Szeretek velük lenni, játszani, a nagyokkal csak úgy cseverészni, és ez időigényes dolog. Amit jobbhíjján a háztartástól veszek el. Egy reményem van, hogy az életbe magukkal ezeket az időket viszik el, és nem a kényesen rendben tartott lakás képét. Hogy este mit csinálok amikor már mindenki alszik? Hát, én is alszok, vagy olvasok, vagy végre társalgok azzal Aki Van(2.Mózes 3:14) Jánosnak mindezek mellett rendelkezik egy freudi elmélettel is, de bővebben erről tőle.

Ezeket azért meséltem el, hogy megvilágítsam miért is kérte olyan kitartóan Gerda, hogy mutassam be ismét az esztrád varázslós műsoromat. Meg akarta mutatni Pépcinek, hogy rend az nálunk ugyan nincs, de varázló az azért akad. Tehát előadtam az agyament bűvésztrükkjeimet a varázslatos kelet jelmezébe bújtatva, hátha így elviselhetőbbek. Minden tinédzser hiánytalanul felsorakozott a nappaliban. Máténak ez egy kicsit sok inger lett volna egyszerre ( egy csomó ember a nappaliban, mama aki nem vele foglalkozi, és ráadásul nem néz ki mamának), tehát őt lefektettük előtte. A műsort közkívánatra egy kis zenés, táncos produkcióval koronáztam meg.

Aztán Pépcivel is ajándékoztunk egyet.

Karácsony pizsiben

Két túlélő a zűrös fa töviben.

Felejthetetlen ünnepeknek nézünk elibe. Máténak tegnap estére, ami nálunk a karácsony itthoni ünneplésének napja, 40 fokos láza lett, Még bejönni sem volt hajlandó a szobába. Amíg a többiek a konyhában eszegették a tradícionális lasagnét, addig mi lent Mátéval hűtőfürdőztünk és Laci dokival tárgyaltunk. Az estét pizsiben töltöttük el. Persze az összes többi program is ugrott. A srácok nyűgösek és mindenki egyvégtében rí.

Kívánunk mindenkinek nyugodtabb és derűsebb ünnepeket a mienknél !

Néhány kép a Kórság előttről

Ági, Livi és Gabika akció közben.

Bebe rendkívül elfáradt Máté fejlesztésétől.

Produkció labdán.

Mert bizony a mostani Karácsonyi kórság történelmet írt. Lassan végighömpölyög mindenkin. Greggel kezdtük, aztán Gerda, majd Bebe kezdett el fertelmesen köhögni és nátháskodni( ezt még most is műveli), de pénteken felzárkózott Máté a csapathoz, és ma János is.

De azért nézzük mi volt a múlt héten. A karácsonyi beszerző őrület mellett, amit mint minden évben most is az utolsó pillanatra hagytunk, jártunk mi koraiba is mindkét sráccal.Bence tovább küzdött a frásztkapós korszakával, Máté pedig nem akarta produkálni magát a szőke hölgy előtt, akivel ismét közös órát tartottunk. Na, de azért volt áttörés is a héten! Gabika, a kis szöszkénk, talált egy fehér labdát. Persze Máté azonnal ott termett, hogy igényt nyújtson be rá. Erre Gabi átadta a lasztit, Máté pedig eldobta. Gabi utána, és szépen visszaadta Máténak. Az apportírozást egy jóideig játszották. Két dolog derengett fel előttem. Egy, a fiam valamilyen keleti despota vagy szultán jogutódja lehet. Kettő, jééé játszik valakivel. Azt hiszem az autizmusából kifolyólag szeretne minden szituációt a kezében tartani, így nem érzi magát olyan kiszolgáltatottnak. Azok a srácok, akik nagyon aktívan közelítenek hozzá, azért olyan ijesztőek számára, mert nem érti őket, és nem tudja uralni a helyzetet.