Egy elágazásnál megkérdeztem mamát, hogy merre menjünk, mire Máté-Napóleon, aki a legritkább esetben válaszol ha én kérdezem, a legnagyobb természetességgel megmutatta az általa helyesnek ítélt útirányt, és közölte: Arra!
Elértünk a játszótérhez, amely mellett az uralkodó hóviszonyokra tekintettel naívan és töretlenül haladtam volna el, azonban a hátam mögül érkező visító hangocska megállásra késztetett. Megfordultunk, átszánkóztunk a kis hídon a patak felett, és betértünk a hintákhoz.
Így nézett ki a játszótér.
Így pedig a hardcore hintázó, akit hat ökörrel sem lehetett távoltartani kedvenc sporteszközétől. Ha Napóleonnak ilyen emberei lettek volna, akkor ma reggelente Bon Jourral köszönnének Moszkvában.
Bebi, akit a szakosztályban csak Borzika néven ismernek, pedig a "szabadtéri alvás télen hordozókendőben" sportágnak hódol.
Ő pedig a hordózókendő hordozója, más néven Mama.
4 megjegyzés:
... a papa is írjon többször ...
és tényleg isteni volt a karácsony
csókolunk titeket a bimbó útról
peti és bori
2008 rulez!!!!!
A hordozókendőt látom, de a másik kép láttán csak azt tudom kérdezni: na de hol van Bebe?
Nnnnna most azt tessék elképzelni, hogy ma Mama (azaz én) hordozókendőben vittem Tomikát, miközben Papa (azaz enyimférj) szánkón huzigálta Marcikát, mindezt kábé ugyanakkor, mondjuk úgy fél 2 és fél 3 közt, csak fent a Barackvirág úton. Jó, mi? :)
Ja és még a múltkor megtaláltam az ökrös (szarvasos) sapkát a Corában és akartam gyömöszköni a Marcikára, de ellenállt, mondta, hogy Máté!, Máté!, Máté!, hát mit lehet tenni!
Megjegyzés küldése