Nyaralunk

Holnap elindulunk Balatonra mi is. Már nagyon ránk fér egy kis pihi, meg sült hal. Egy hétig itt sem fogok nagyon előfordulni, de aztán beszámolok mindenről. Máté keze Laci doki szerint példásan gyógyul, már víz is érheti, sőt kéne is hogy leázzon róla ez meg az. A nagyok itthon maradnak egyedül. Persze halál boldogok, egy hét nélkülünk egy teljes házban. Király dolog! A legkirályabb pedig az lesz ha házunk is lesz ezután ahová megtérjünk :)
Máténak Orsi ajánlásával találtunk egy ovit. Beszéltem az ott dolgozókkal, augusztusban pedig ellátogatunk oda. Gyűjtögetem a lehetőségeket. Nagyon megörülte Bebének is, és erősködnöm kellett, hogy ez alkalommal nem a könnyebb és méltán népszerűbb Downkát hoznám, hanem Aromót a fékezhetelen agyvelejű nyulat , Mátét. Az ovinak egy apró szépséghibája, hogy a Honvéd utcában van, ami innen ugye... Előnye, hogy speciális terápiát kaphatna helyben Máté minden szaladgálás nélkül, van, volt már ilyen gyerekük és a csoportban pedig tényleg sok pedagógus dolgozi.

Fogak, fejlődés, gyógyulás

Eddig nagyon aggasztott Bebe fogatlansága. Még a Down listán is rákérdeztem, hogy nem gond-e. A védőnénink már fog röntgent rebesgetett és ez nagyon aggasztott. De Bebe két fogacskát is kinövesztett az elmúlt napokban, pont úgy ahogy listás ismerőseim megjósolták. Persze nagyon nehezen viseli. Egyik este éjfélig zokogott tetemes fájdalomcsillapító ellenére is a kezemben. Mire kinőtt a két kis fog Bebe a szopást is abbahagyta. Nem is hajlandó hallani róla többet. Valószínűleg fájhatott neki néhányszor az evés, és ezért végleg véget vetett az egésznek. Helyette pohárból tanul inni. Jelenleg a felső két metszőfoga jön.
Nyárra nagy fejlődést jósolt nekünk a gyógytornász Éva néni. Bebe egyelőre, erre a jóslatra fittyet hányva, egyszerűen csak jól érzi magát minden megtáltosodás nélkül. Vígan közlekedik a két kezével húzva magát, a lábait még most sem mozgatja hozzá. Tornáztatni viszont nagyon nehéz, mert a csípő erősítésénél kirúgja magát. A tárgyakat viszont egyre gyakrabban adja a kezembe ha elkérem tőle.
Máté kezét nekünk kell kötöznünk. A seb nagy, de szépen gyógyul. Nem szívesen fog még vele, és ha a kötés lepottyan róla kéri, hogy rakjuk vissza.

Zsuzsa néniii, Lobó kutyaaa!

Hangzik el több tucatszor egy nap Mátétól. A szerelem nyilvánvaló.A hét végén, mivel János úgy is kiadta az utunkat hogy tanulni tudjon, rátörtünk Zsuzsára. Máté több dolgot is megtanult ez alkalommal. Furcsa tények egy: Bármennyire is szeretnénk autista ösztöneinknek utat engedni és mindent az arcunkhoz érinteni, ez egy kaktusz esetében nem túl bölcs dolog. Zsuzsával ketten próbáltuk az átmenetileg egy tűpárnát formázó Mátét megszabadítani a tüskéktől. Furcsa tények kettő: Vannak furcsa emberek akik még nem jöttek rá, hogy a medencét botorság fürdésre hasznélni, ha kavicsokkal is teleszórhatjuk. Na és persze itt van Lobó. Mind oda vagyunk egymásért, Lobó a vendégekért, én és Máté Lobóért és a házigazdánkért. Nagyon nehezünkre esett haza menni most is. Máté az estét azzal koronázta, hogy először életében hajlandó volt WC-be pisilni. Azóta, hogy sikerült legyőznie ezt az ellenállását is, itthon is a WC-t használja. Sokan könnyít ez azért az életünkön, mivel WC mindenhol van, a bilit hurcolni meg nagyon nehéz.

A nagy szerelem Lobóval eldöntötte a kérdést, hogy a 15 éves Foltink és a 12 körüli Axelünk után a család csakis egy Lobóval bővülhet, mivel János szerint kutya ugye ide kell, Máté meg nem tud nélkülük élni. A kutyák szocializálták, így ha azok rohannak a kerítéshez ugatni Máté is szalad velük és ordít ahogy a torkán kifér. Nem is tudom melyikőjüktől riadnak inkább vissza a betolakodók, Mauglitól vagy a farkas csapattól.

Szülinapok és helyzetjelentés

A nagy riadalomban még nem adtam hírt a pénteken tartott szülinapokról. A három fiú-Barnus , Tomika és Bebe- mostanság lett ugye egy éves. A buli szerintem jó volt eltekintve attól, hogy Máté most nagyon rosszul viselte a szocializációt, és János persze hiába is remélte nem tudott időben elindulni az irodából így az esemény végére zuhant be. Máté sajnos végig sikoltozta az egészet. Gondolom az átélt riadalmak nem igazán tettek jót a stressz tűrésének. Viszont az egybegyűltek figyelemreméltó kreativitásról tettek bizonyságot. Norka készített egy origami darus mobilt Bebe ágya fölé, ami azóta is a nagy kedvence. Balázsék pedi egy sk készített könyvet hoztak Bebének, Máténak meg egy bölényt ami azóta kikerült a karanténból és használatba vétetett. Máté minden újdonságot sajátságosan "karanténba" tesz néhány napra, távolból nézegeti, aztán ha megnyugtatóan ismerős lesz neki a dolog akkor elveszi és játszik vele. Én teljesen oda voltam a csodás kreatív ajándékoktól.

Azóta meleg lett. Nagyon. Bent ülünk és igyekszünk elütni az időt játékkal, meg párnacsatával meg ilyesmivel. Csütörtökön kötözés ismét. A vasárnapi kötözésen Máté megint nagyon sírt, de most gondolom főként azért mert nem szereti ha lefogják. Azért annyira nem volt megsértődve a doktor bácsira, mert az ajtóban elköszönt tőle némi kapacitálásra. Mindenesetre a seb jól van, nem gyulladt be és nem fertőződött el. Máté viszont meggyőződésesen hajtogatja, hogy " Nem lehet meggyógyítani!". Ez alatt azt érti, hogy nem óhajt kötözésre járni.

János Kórház feketelistán

Laci doki ragaszkodott hozzá, hogy bármilyen kedvesek is voltak a Jánosban velünk, az ő sebésze is nézze meg a Madarászban Mátét. Elmondta, hogy ő mint Mátyás király, inkognitóban, elvitte az egyik fiát a János sebészetére, és oda aztán ő többet nem megy. Így elmentünk tegnap délután a Madarászba. A dolog ezúttal egy csöppet sem ment zökkenőmentesen. A dokfiatal volt és szimpatikus. Máté már akkor padlót fogott amikor lefektették az asztalra. Ezúttal négy ember fogta le szegénykémet, mert mint kiderült a Jánosban elnézték a körömágyában lévő sebet és nem varrták össze. Ezért vérzett egész éjjel a keze. Persze, ennyi idő után ezt összevarrni már nem lehet csak reménykedni, hogy begyógyul, és nem fertőződik el. A körmét is megpróbálták rögzíteni hátha alánő az új. Persze hogy sikított és szabályszerűen patakogban folyt róla a víz. A végén már én is majdnem elbőgtem magamat. Ekkor jött az amúgy tényleg nagyon szimpatikus orvos egyetlen hülye kérdése. " Anyuka, szófogadó ez a gyerek?" Most mihez képest? Egy tízes skálán? Mi van? Szóval, ezek dübörögtek az agyamban miközben Mici sikított a fülembe. Végül kihúztam belőle, hogy el tudom-e érni, hogy se víz se kosz ne érje a sebet. Ezt tudjuk abszolválni, mert Máté se úszni se homokozni nem szeret. Vasárnap megint megnézik a sebet. Engem már most a rosszullét kerülget. Persze anyuékhoz sem mehetünk Ráckevére a kötözések miatt. Ez Máté miatt nagyon rossz, mert már nagyon várta a hattyúk etetését. És megyünk Balatonra is. Amire meggyógyul, addigra pont vége lesz a nyaralásoknak....

E.R.

Norka barátnémnak eszébejutott, hogy meghívja magához Hintás Ágiékat és minket is. Olyan évzáró gyanánt. Végre jót tudtunk beszélgetni mind. A baj akkor történz amikor Ágiék már hazafele tartottak. A srácok kizúdultak a teraszra és ha jól emlékszem épp befelé tereltük őket, amikor Máté leghátul tanácstalankodva mégis rászánta magát hogy bejön még egy csöppet. A probléma csak az volt, hogy Marci ezt nem látta és jól becsapta maga után a bejárati ajtót aminek a félfájába már Máté belekapaszkodott. ( Egéyz biztos, hogy buta baleset volt, mert Máté a mai napig nem jött rá, hogy hogyan csapódott be az ajtó. Szóval nem látta egymást a két srác.) Egy pillanat alatt lett pánik meg sok vér meg sikítozás. Olyan nagy, hogy még Ágiék is meghallották és visszafordultak. Én teljesen leszerepeltem, mint higgadt hidegvérű anya. A rosszullét kerülgetett mialatt szegény csepp Máté sikított fájdalmában. Rettenetesen messzinek éreztem a kórházat, de még Jánost is aki otthon volt. Éva bekötözte Mátét és nyugtatgatta, én telefonáltam Jánosnak, hogy rohanunk a kórházba, Ági bekapcsolta a cipőmet és berakta Bebét az ülésébe ( még jó, hogy autóval jöttünk). Ezután elrohantunk a kórházba. A János gyereksebészetét Ágiék javaslatára előre értesítettük Máté autizmusáról és sebesüléséről, úgyhogy vártak minket. Rettegtem, hogy mi lesz. Máté akit nem lehet balhé nélkül Laci dokihoz sem bevonszolni, egy fájdalmas beavatkozáson... Jaj! És láss csodát, doktorbácsi elmagyarázta neki, hogy meggyógyítja a kezét. Máté a fájdalomtól persze nagyon sírt, én tartottam a kezemben, de nem dobálta magát, nem kellett hat ember hogy megfékezze, tartotta a sebesült mancsát. Kellett röntgen is a törés kizárására. Ettől is tartottam. Ugye mondanom se kell, nagy gép, idegen hely... Beállították a kezét és úgy hagyta, nem cibálta itt sem, nem rángatta. Elmondták neki mi lesz, és ő kooperált velünk. A doktorbácsit nagyon érdekelte Máté autizmusa, úgyhogy jól kikérdezett a végén bennünket. A végeredmény egy köröm alatti seb, ez vérzett, és egy alul teljesen levált köröm, ami vagy leesik magától vagy le kell szedni. Laci doki szeretné ha az ismerős gyereksebésze venné át innen Mátét. Hétfőn vissza kell mennünk és a kötést leszedik. Hazafelé kapott egy nagy csolit, amit egyszerre tömött a szájába és a vérfoltokat így jőtékonyan bevonta csokoládé foltokkal. Így rögtön barátságosabban nézett ki. Itthon aztán letottyant mellém és gondosan elmagyarázta, hogy neki a kezére csukódott az ajtó, amitől bibije lett és a doktorbácsi meggyógyítja. Majd szemügyrevette a kötését, és megállapította hogy ezt nem szabad piszkálni. Este persze már bosszantotta hogy nem tudja használni a jobb kezét és megpróbált rábeszélni, hogy vegyük le a gézt róla. Ma majd biztos sokat kell neki segíteni a keze miatt.

Szülinap

Megünnepeltük Bebét ismét anyuékkal és Béla húgomékkal. Máté nagyon fantasztikus volt. Mielőtt jöttek a gyerekek megbeszéltük, hogy az egész szobáját belepő, művészien elrendezett állat seregletét lebontjuk, mert nem lehet tőle közlekedni és a gyerekek fellökik. Gondterhelten végig hallgatott, majd segített elcsomagolni őket. Ezúttal Hannával olyan jól érezte magát a maga módján a kertben, hogy amikor Hannának mennie kellett szerette volna ha visszajön.