Tegnap Mátéval és Bebével elmentünk a játszóra. Nórival és Marcival ott beszéltük meg a randit. Máté el volt ragadtatva Marcitól. Az én angyali gyermekem megcsillantotta titkos énjét, és kiderült róla, hogy angyalka biza tud ám más is lenni. Bőszen tépték a faleveleket, dobálták a kavicsot. Marci verziója ugyan a szelíd kavicsot a gumiabroncsba volt erre a játékra, de angyalka tovább fejlesztette a kavicsot a Marcira, majd a kavicsot a Nórira változattal a repertoárt. Szidás és magyarázat úgy pergett le róla, mint puliról a víz. Szikrázó szemű anyját jóságos mosollyal rázta le magáról, a büntetésben ülést, mint végső megoldást, szerintem nem is értette.Betudta valamilyen érthetetlen elmebajomnak.
Viszont van egy új, kedvenc mesénk.A három kecske és a gonosz manó. Kívülről fújja, és magának is gyakran elmeséli. Máté verziójában szerepel egy kiiis káske, köpetes káske, és naaagy káske.Esténként letelepszik az ágyára és kiadja az ukázt- Hozzuk a káskét!-.
Reggel pelenkátlanul tartottam Angyal urat, és kapacitáltam a bilire ülésre, de merev elutasításban volt csak részem. Amikor pislnie kellet utánam somfordált egy tiszta pelussal, és olyan könyörgő képpel állt ott, mint Twist Oliváér a menzán. Valamilyen pelenka alakú bili kéne.
6 megjegyzés:
Mondom, tök jó, hogy kimozdult! :) Pelenkás könyörgésnek engedni nem szabad, túl-engedékeny-anyuka!
Barnabás nagypapa üzeni:
Csak gratulálni tudok fiam-uramnak, hogy ilyen menyet választott nekem. Meggyőződdésem ugyanis, hogy kibontakozó levelezésünk be fog vonulni az elektronikus világirodalomba. De félre a tréfával, írásaid olyan elevenen ábrázolják számomra két legifjabb ivadékom viselt dolgait, hogy ezt valóban valamilyen formában meg kell örökíteni, legalább azért, hogy ha majd felnőnek, mindezeket a fejükre lehessen olvasni. Naagyon élvezem őket, és alig várom, hogy megfigyeléseid mellé személyes tapasztalatok (autopszia) alapján odakerülhessenek öregedő lelkemnek ez irányban bontakozó kései virágainak csokrai is. Nagyon élvezem a stílusodat, és érzem rajtuk keresztül a két lurkót. Köszönet érte!
Ehhez én is csatlakozom.
Mivel az első blog, amelyet látok, kérdezem: lehet-e korábbi bejegyzéshez megjegyzést fűzni? Észreveszed-e őket?
Hogyan ért véget a pelenkás jelenet? Máté azt sem érti meg, hogy "locsolhat", nem kell ahhoz sem pelus, sem bili? Mivel én keveset látom őt (is), kevésbé ismerem, ezért első hallásra azt hittem, hogy ez is az ő sajátos kommunikációjához tartozik: jelez azzal, hogy hozza a pelust...
Kriszti drága,
Köszi az ötletet és az energiát a blogoláshoz. Zseniális a blogod. (és igy tényleg nem kell János iróasztalánál könyörögni ujabb Mátés, Bebés történet morzsákért)
Bebe, gyönyörű. És harapnivaló. Remélem egyszer személyesen is sikerül vele találkoznom, hogy kielégithessem esztétikai éhségemet.
Látom a régebbi bejegyzéseket is, mert végig szoktam nézni őket. A jelenet ateljes kapitulációmmal végződött, és kapott egy pelust, amibe rögvest bele is pislt. Nem láttam értelmét a nagy küzdésnek , mivel képtelen vagyok erre a bilire ráültetni ami itthon van( randa rózsaszín, örökölt példány), utánozni a nagyokat meg még nincs kedve. Tervezzük egy Máté által kiválasztott bili bevezetését, hátha az szimpatikusabb lesz.Gerdánál bevált ez a módszer , és ahogy halad az idő , talán az utánzáshoz is nagyobb kedve lesz, mert egyelőre a project főleg azon bukik, hogy semmilyen módon eddig nem sikerült inspirálnom a bilizésre. " Mátéka, nem kéne bilire ülni? Marcika is bilibe pisil, meg a papa is, meg a mama is !" " Nám!" És ha mégis megpróbálom botor módon, akkor az a bizonyos wrestling következik.
Megjegyzés küldése