Tegnap jártunk a neurológián. Máté maradt Jánossal a munkahelyén, én meg áttömegközlekedtem Bebével a Tüzoltó utcába. Balázs doktornéni fogadta Bebét. Sokat javult a hipotóniája, már csak a nyakában és a csípőjében van egy egész kevés. Megdicsérgette Bebe fejlődését, és új gyakorlatokkal bővítette az eddigieket. Most példáula levegőben tartva a kezén támaszkodva kell húzkodni, és guggolva hintáztatni. Bebe a végén ugyan megunta a nyüstölést, mert addigra már átesett egy csípő és koponya ultrahangon is ( ott is minden rendben), és vad ordítással jelezte, hogy mégegyszer még az én kedvemért sem vetkőzik le, és arról is tegyünk le, hogy további kunsztokat tanuljon.
Máté ezalatt igyekezett bebizonyítani, hogy otthon mi őt éheztetjük . Ellopta, és megette János kolléganőjének az ebédjét ( rizst), az uzsija egy részét, és megkoronázta egy szelet csokival amit egy jóakarójától kapott. Persze az én napomat is megkoronázta ezzel . A lelkes apuka haza felé az Osi kapujában egy felismerhetelen szerecsen gyermeket sózott rám, azzal nyugtatgatva, hogy meglátom ha lemosom a méteres csokiréteget, ez valóban az én szülöttem.Szóval Mici csak evett, és evett...
Bebére pedig kontrollálhatatlan öreg néni hordák zúdultak a metróban. Egyik a sapkáját igazgatta, a másik a fenekét paskolgatta. Bebe és én pedig tűrtünk, hátha szegényeknek nem lehetett unokájuk.
Este Zsuzsiék jártak nálunk. Zsuzsi Máté nagy felvigyázója, amíg Dévényezünk Bebével. Köszönjük Béla! Máté egész jól viselte az unokatesó járást a privát szférájában. Mi meg jót beszélgettünk.
4 megjegyzés:
Barnabás nagypapa üzeni:
Őszinte irigységgel olvasom drága és egyetlen menyem beszámolóját, amely nemes érzelembe sajna némi tanácstalanság is vegyül. Ugyanis, mint talán már említettem, én szerencsétlen módon kétoldali teljes nagyapátlanságban nőttem fel, tehát nincsen példám és mértékem ahhoz, mit tesz egy nagyapa, ha unokái ilyen csodálatosak, nem szólva a menyéről. aki közvetíti ezeket a csodálatos élményeket – szóval egy életen át gyakorolt tudományos objektivitásom teljességgel cserben hagyott. Azt megerősítem, nagyapaságom érvényes: kisgyerek koromtól kezdve híres voltam jó étvágyamról, és azt se nagyon szerettem, ha sokat rángatnak. Micikénél mindenesetre örvendetes vonás a talpraesettség és élelmesség, ami belőlem teljességgel hiányzik. Ha nagymama nem rakná elibém az ebédet, vagy nem mondaná meg, mit ehetek, valószínűleg éhen halnék. [Ez túlzás, de a többi nem!!!] Nem csalás, nem ámítás, az utolsó öt évben tíz kilót fogytam. Ehhez képest kitűnően érzem magam, és sokszor csókollak benneteket. És most hirtelenjében az a profán gondolatom támadt, milyen jó lenne megpuszilni a két csemete pucér hasacskáját.
Jó kis út lehetett BKV-val! Mikor jöttök a héten Pomázra, Annával szeretettel várunk Titeket!:)
Aztán szóljatok, ha van egy kis időtök! :)
Drága Nagypapa!
Neked köszönhatően a testem után az egóm is kigömbölyödött.Amúgy pedig könnyű nekem ilyen család mellett.
Megjegyzés küldése