A krupp visszavág

Éjjel már megint a pánikos sírásra és köhögésre ébredtünk. Szegény Bebe végül némi kúp és szeretgetés hatására megnyugodott, de sok idő töltött a karomban alva.

Nátha baj

Kitört a nátha szegény Bebén. Nagyon rosszul alszik sajnos. De ez még csak elviselhető Norkáék fülfájásos, náthásos kórságához képest. Bebe sóoldatot kap meg sok babusgatást. Persze a jövő heti audiológiának lőttek. Hurutosan nem lehet, mert rossz lenne az eredmény.

Hüpp, hüpp, hüpp Bebe trükk

Bebe sem lopja azért a napot. Megtanult puszit adni, és tapsolni. Produkcióóó!

Szaknévsor

Máté sikerrel elsajátította a családtagok nevét. Itt ott van még egy kis zavar atekinteteben, hogy ha az Andris Balázsi, és az ő mamája Béla, akkor miért nem Balázsi Bélának hívják. A napokban azon kaptam, hogy azt susogja maga elé, hogy " Ferenczy Marika nagymama, Ferenczy Marika nagymama..."Gerdáék Vogl nevével sokáig küzdött. Egy ideig poénra vette a dolgot és vicces nevekkel helyettesítette . Így lett Gerda Vasorr Gerda, vagy Gergő Rosszfog Gergő.
Az érzelmeit is mostanában izgisen fejezi ki. Asszociál a kedvenc meséire, dalaira, és a kb. azonos érzelmi töltetű részeket alkalmazza a szitura. Így lett a már az említett farkaaas a félelem jele, a bánaté pedig a bluesos hangnemű Macska ül a háztetőn.. dal. Édes volt, hogy miközben Ági próbálta rávenni szerdán arra, hogy igenis neki is le kell ülnie, addig Máté néha panaszosan belesírt a világba, hogy " Macska űűűűl."

A szarvas füvet eszik

Máté mostanában az állatvilág táplálkozási szokásaiban merült el. Gerdát azzal sokkolta a napokban, hogy amikor este Geri kijelentette, hogy "Máté, a medve mézet eszik." Máté egy lapos pillantással helyreigazította " ...meg madár tojást,meg halat, meg málnát, meg szedret."Most az emberszabású majmok a

leg legek

azezamajomacsimpánz,ezamajomagorilla,ezamajomazorángután.

Útirányt is váltottunk a legnagyobb örömömre. Mostanában az erdőben sétálunk keresztmamáék felé. Az egyik ilyen csavargásunk alatt Máté elfáradva lehuppant egy erdei pihenőnél és elgondolkodva kijelentette, hogy " A szarvas füvet eszik." Azzal, nosza tépett is magának néhány szálat és elrágcsálta.

Azon tűnődtem, hogy valamelyik internetes portálon néhány kismama azon siránkozott, hogy mennyire ingerszegény a vidéki élet és ők aztán soha nem költöznének ki a fővárosból. Persze nem vagyunk mind ugyanolyanok , de nekem a városi élet valahogy az ingerszegényebb. És gyanítom hogy Máté is osztozik ezen véleményemben. A Nagyok szerint javíthatatlan falusi vagyok. Biztos a paraszti génjeim...

A keddünk még mindig passz...

Úgy értem, hogy legalább már értem mi Bebe gondja a fejlesztésen. Rettentően utálja a Dévényezést, a helyhez pedig sajnos ezt köti. Zsófit is szerencsétlenségemre ehhez kötötte. Tehát most is sztrájkolt egy nagyot. Bezzeg Áginak Máté fejlesztésén egyáltalán nem sírt. A megoldást egyelőre még nem tudom. Ötletek jöhetnek kedves olvasók!

Tündér lesen

Béláéknál jártunk, tündért találtunk...(Nyomasek Bobó)

Meg Buborékot, meg mozdonyt, meg meg is szeretgettük egymást.

Kacsa Jóléti Szolgálat

A mai nappal megnyitottuk a K.J.Sz. helyi irodáját. Gondozásunkba vettünk 13 kacsát a pataknál. Az ellátmányt szétosztottuk közöttük, és a szolgálat tudományos munkatársa, etológusa röpke háromnegyed órás megfigyelés után elégedetten távozott. Most megpróbálom kiolvasztani a kezemet. A K.J.Sz a jövőben tervezi tantúrák vezetését is.

Máté hurrák és gondok

Máté fejlesztgetésén felvetődött, hogy fel kéne hívni a szakavatott Delej utcát (Autizmus Alapítvány), mert megakadtunk. Egyik részről ez elég rémisztő, hogy a sötétben tapogatózunk, másrészről viszont egy terápiának szerintem ez a normál menete, egyszer megindulnak a dolgok, aztán lelassulnak. Az is bíztató, hogy Ági nem volt rest azt bevallani, hogy most nem tudja merre is induljon el Mátéval. Szeretem az ilyen embereket akik mernek kérdezni, és nem az egójukat tolják az előtérbe. Szóval meglátjuk. Itthon Mátét rávettem némi hadakozás után, hogy végezzen el néhány alapszintű feladatot (válogatás két szempont szerint, ugyanolyan kép kikeresése), persze miután végre megértette, hogy most ezt kéne csinálni kb. egy perc alatt lezavarta a feladatot. Ezek neki nem is kihívások, nem is akarom igazán, hogy azok legyenek, mert az lenne a célom, hogy ráérezzen arra, hogy néha követnie kell kéréseket. Enélkül megeszik bármilyen közösségbe. Nehéz az, hogy meg kell tanítani neki olyan dolgokat amik más gyerekeknél zsigerből jönnek. Már tud egyedül vetkőzni is, és a szennyesbe dobni a ruhát (ez is ügyesít ám!), és tegnap kérte a bilit is. Szóval, azért ha ő ráérez valaminek az ízére megcsinálja, csak rá kell hogy érezzen.
Sajnos most kép nem készült, mert a nagy rohanásban otthon hagytuk a gépet.

Korai

Hát, azért megpróbáltuk... A remény, hogy délután Bebe aktívabb lesz, ezért ezentúl háromra járunk, naív ábránd volt csupán. Bebe ismét előadta a rettegő számot, de azért néha már elhallgatott Zsófinál is. Máté élvezte a legjobban a dolgot. Csigát evett, bár zokon vette, hogy zord szülője kiparancsolta a folyosóra a csigával, meg felmászott mindenre.
Közben Greg bejelentette, hogy ő Amszterdamban fog élni. Gerda pedig miután gondterhelten, elhaló hangon ecsetelte hogy mennyit kell tanulnia a töri témazáróra, megkérdezte, hogy nem gond e ha marad még egy napot itt a nagyapáéknál, mert holnap buliba kell mennie a barátnőjéhez. Na, tessék!

Felmérték Bebét

Hétfőn neurológián jártunk Bebével. Máté addig apura,anyura és Bélára bízatott. A doki néni nagyon aranyos volt. Miután elmagyaráztam, hogy Bebe mostanság kissé bizalmatlan az ismeretlenekkel, abban a pillanatban a pucéron forgolódó dedem telibe mosolyogta a doki nénit. Az áruló :)) ! Nagyon elégedettek voltak a tudásásval. Minden jól halad nála. A csipője még hipotón, ezért az üléssel meg a mászással még várnunk kell.

Ismét munkába álltunk. Sztrájktörők kerestetnek!

Máté közelít a titokzatos kosár felé.

Bebe viszont nem állt meg itt.A kosárba bele is ült.

Aztán a kosár tartalmát át is vizsgálta.

Munkába lendülésünk előtt azért jól bepizzáztunk Norkáéknál. Minket az addigra erősen lefagyott hegyi utak sem tarthattak vissza. És aki pizzát akar enni (mármint jó pizzát), az próbálja meghívatni magát Norkával.

Kedden elkezdtük az érdemi munkát. Azaz , kezdtük volna. Ha Bebe tovább nem sztrájkol. Nem produkálta magát semmi kincsért sem. A végén kínunkban, én végeztem vele a gyakorklatokat amiket Zsófi vezényelt. Még tovább tart szegény Bebénél a szeparizációs korszak amit megfejeltünk ez alkalommal azzal is, hogy nem hagytuk aludni. Jövő héten megpróbálkozunk a délutáni időpontttal, hátha. Itthon aztán hibátlanul pakolt a tárolókból golyókat ki, és kis egymásba csúsztatható poharakat szedett szét.

Mátéval a dolgok mentek a maguk módja szerint. A tornateremben kipróbált ezt azt, és ismét megfogta a szösszenet kezét.

Táncolunk a fiúkkal

Ma hirtelen elkapott bennünket a táncos kedv, és a fiúkkal végig táncoltunk a lakáson. Bebe rém élvezte. Ahogy ott ugráltunk hirtelen eszembe jutott az elmúlt év. Az, hogy egy fél éve, ha valaki azt mondja, hogy vígan ropok a "sorscsapotta"gyerekeimmel, biztos teljesen hülyének nézem. De ott ugráltunk kimelegedve mind, és én most sem láttam mást, mint két csodálatos gyereket. Hogy nem teljesen kockák? Az biztos. De, ahogy az édesanyám annyiszor elmondta"Fiam, te sem vagy teljesen komplett...", szóval mi így jó csapat vagyunk.
Amikor Bebe született, és Mátéról kiderült az autizmusa, le voltam törve. Utáltam, és még most is utálom, ha sajnálják őket. Az olyan mintha azt mondanák, nincs jövőjük. Pedig nekik van, nagyon is. Megtanultam őket Bebének és Máténak látni, hogy az egyik Down a másik meg auti, az csak annyiban fontos, mint, hogy az egyik barna hajú, a másik pufók. Egyike annak a millió tulajdonságnak amivel bírnak.
Bebe születésénél elsirattam egy soha meg nem született álmot, és nem hagytam, hogy megszülessen a valódi fiam. Nem láttam Bebét csak egy törött álmot. És ő megvárta amíg ez elcsitul bennem. Ő ott várta, hogy végre felfedezzem, hagyjam megszületni őt magát.
Most már inkább büszke vagyok a különleges gyerekeimre. Mindre.
Elmúlt egy év, és én hálás vagyok érte Neki, hogy új dolgokat tanulhatok meg a fiaim révén.

Téli extrémsportok

A mai bejegyzést a változatosság kedvéért én azaz papa jegyzem. Újév napját aktív pihenéssel töltöttük. Az első adag hó ellapátolása után Mátét elhelyeztük a tőlem örökölt szánkóján, és a közepesen élénk tiltakozás ellenére nekivágtunk a behavazott falunak. Talán részben annak köszönhetően, hogy a megszokott útvonalon haladtunk, a tiltakozás igen hamar elhalt.

Egy elágazásnál megkérdeztem mamát, hogy merre menjünk, mire Máté-Napóleon, aki a legritkább esetben válaszol ha én kérdezem, a legnagyobb természetességgel megmutatta az általa helyesnek ítélt útirányt, és közölte: Arra!

Elértünk a játszótérhez, amely mellett az uralkodó hóviszonyokra tekintettel naívan és töretlenül haladtam volna el, azonban a hátam mögül érkező visító hangocska megállásra késztetett. Megfordultunk, átszánkóztunk a kis hídon a patak felett, és betértünk a hintákhoz.

Így nézett ki a játszótér.

Így pedig a hardcore hintázó, akit hat ökörrel sem lehetett távoltartani kedvenc sporteszközétől. Ha Napóleonnak ilyen emberei lettek volna, akkor ma reggelente Bon Jourral köszönnének Moszkvában.

Bebi, akit a szakosztályban csak Borzika néven ismernek, pedig a "szabadtéri alvás télen hordozókendőben" sportágnak hódol.

Ő pedig a hordózókendő hordozója, más néven Mama.

Ne múljon el ünnep kórság nélkül!

Szilveszter estére Bence hányással készült az új évre. Pedig esküszöm, ő nem volt Greg és Gerda fergeteges házibulijában, amiből úgy kerültek elő, mint egy olyan igazi talponállóban eltöltött este után a falunk Szalacsija. Legalábbis a szaguk olyan volt. Jobbnak láttam nem kérdezősködni, de a bizalmuk töretlen anyjuk rugalmasságában, így kéretlenül is elmeséltek mindent töviről hegyire, azaz mézesvodkától vodka-narancsig.
Bence reggelre kiheverte a dolgot, úgyhogy ez is szépen elrendeződött. Az pedig nem valószínű, hogy én lettem volna az egyetlen ezen az éjszakán, aki hányás szagúan lépett volna az új évbe.

Da Vinci-kód

-Máté, hogy hívják apát?
-Csongor Jézus