A munka ünnepe munkával ünnepeltetett.

Ugyanis permanensen, öt éve, bontjuk a hátsó tyúkólat. Most már majdnem a finishben vagyunk, és a fiúk és Gerda sittet lapátoltak Gerda új nagy Ő-jével. Bizony, Gerda megismerkedett egy új sráccal, aki bútorokat restaurál és csobánkai. Jó fej, mi is szeretjük. Pépet meg hiányoljuk, úgy hozzánk nőtt az elmúlt másfél év alatt. De hát, mit tehetünk? Viszont a szerelem hevében olyan csiga tempóban készül a kisérettségire, hogy max jövőre lesz készen bármivel :(

Azért jutott idő nagypapázni is. Elmentünk a jól ismert városligeti játszótérre nagymamástul és nagypapástul. Sajna felszereltek két hintát, így Máté nem is érdeklődött más iránt igazán. Viszont kergetett galambot nagypapával és learatta az összes pitypangot. A gyerekek szokás szerint teljesen hidegen hagyták, póni barátjával sétálgatott fel és alá. Itthon viszont elmesélte, hogy "Galamboztam a nagypapával, meg hintáztam." Ma is akart menni galambozni nagypapával, de a szürke hétköznapok lecsaptak ismét.

Sütögettünk Andi keresztmamáékkal. Máté itt nagyon jól érezte magát, Bebe nem különben. Mi pedig végre kibeszélgettük magunkat. Johanna pedig búcsúzóul szedett egy csokor pitypangot Máténak, amivel este kiérdemelte a "Johanna aranyos, hozott neked virágot" minősitést.

Keresztmamáék Mátéja és Bebe. ( A képen elrejtettünk egy Barnust is.)


Keresztmamáéktól Johanna és Máté, valamint Bebe és Mama

A neurológián már hétfőn jártunk. Itt kiderült, hogy Bebének már csak a csípője hipotón egy kicsit és a doktor néni szerint hamarosan mászni is tud majd. Máté addig is Márta mamáéknál mulatta az időt, és élvezte anyu isteni főztjét. Este pedig ismét beszámolt nekem a történtekről :" Megijedtél az Andristól. Kész a vacsora."

Mi történt még..

Megérkezett Máté behívója a Delej utcai Autista Alapítványhoz. Júniusban kell mennünk, addig is kompromittáló felvételeket kell készítenünk Mátéról.
Bebe tovább "makacskodik" az Ilkában. A feladatokat blokkokban oldja meg itthon is, de ott nehezen vonható be a munkába, ha egy feladatot már elvégzett. Egyszerűen nézelődni szeretne csak, vagy esetleg haverkodni Zsófival. Zsófi aggodalmaskodik, én meg nem annyira. Felmerülne az egy átlagos 10 hónaposnál, hogy ejnye ennek a gyereknek a feladattudata nem elég erős.Vagy esetleg, hogy már megint csak egy kicsit akart olyasmit játszani amit én akartam? Nem hinném. Bebe különleges helyzete viszont nem csak minket, de az ővele foglalkozókat is stresszeli egy kicsit néha. Évának, a Dévényes gyógytornásznak adok ebben igazat, fejlesztjük, megteszünk érte amit tudunk, többet úgyse tehetünk. És ne felejtsük, hogy ahogyan Bebe nem egy kórkép, éppúgy nem egy gyógypedagógiai eset, hanem kisbaba. Akit szeretnünk kell, és élnünk vele egy családként, neki is csak egy gyerekkora van. Milyen szörnyű lenne, ha ezt úgy kéne megélnie, hogy soha nem vagyunk elégedettek a teljesítményével.

Grátisz

A láthatatlanná tévő köpönyeg.

Rokonok és barátok minden mennyiségben

Bebe otthonosan befészkelte magát Annához és Viktorhoz.

Tombol a hal mánia.

Keresztmama és Barnus

Norka néni, az úgy volt...

Tomika nagyon érdekes.

Csajos bulit tartottunk nem olyan régen idehaza. Összeeresztettük Bebét és Mátét Barnussal, Marcival és persze Tomikával. Bebe nagyon élvezte, Máté pedig miután beletörődött, hogy más is játszhat az övével, érdeklődve figyelte mit csinálnak a többiek. Mi pedig végre beszegethettünk egy jót. A találkozó csúcsa az volt, amikor megjelent Iván a kenyeres emberünk ( ő süti házilag a kenyeret nekünk), és be akarta bizonyítani, hogy a Nap kék, és ezért egy kütyüvel meg kellett néznem a vadul sütő Napot. Azt nem tudom, hogy kék e, de ráhagytam, mert a retinám kezdett füstölögni.

Annáék is végre átjöttek hozzánk. Sőt, még Anna gyorsan össze is hozott minket mostmár úgy tényleg Zsuzsával aki zöld és eszméletlenül élvezetes társalkodó. Végre valaki segítséget tudott adni arra nézve, hogy honnan is szerez az ember mosószódát, és mi legyen a komposzttal. Mivel egy ideje nem használunk vegyszert a háztartásban, így volt mit megbeszélnünk egymással. Ja, és van neki Lobó kutyája, így Máté el volt ragadtatva. Azóta, már engedve Máté unszolásának önszorgalmúlag is meglátogattuk Zsuzsa nénii Lobó kutyááát. Most azt a terrortámadást tervezgetem, hogy Zsuzsát összehozom Norkáékkal. Szerintem marha jó trió lehetnénk.

Kis kanál, nagy kanál...

Máté tegnap teljesen a padlóra küldött. Történt ugyanis, hogy amíg Bebét etettem Mátém megszólalt mellettem . "Kis kanál, nagy kanál, minden baba így csinál, hogy hamm!" Ez még magában nem lenne meglepő, de azzal együtt, hogy ezt a mondókát utroljára úgy tíz hónapos kora körül mondogattam neki etetésnél, aztán valahogy abbahagytuk, úgy már igen. Akkor úgy tűnt, hogy nem nagyon érdekli, beszélni meg még egyáltalán nem tudott. Mellesleg a mondókát én már úgy elfelejtettem, hogy Bebénél soha nem is mondogattam. Kiselefánt!

Bebe hipnózisban dolgozik

Évával tornázik...

A fejlesztő eszközök sokaságával tud így egyszerre foglalkozni...( A módszer levédve!)

A mély hipnózisos tanulási folyamatokat tanulmányozza...

Hintán relaxál...

Minőséget ellenőriz...

Tanulmányoz...

Bebe a fejlesztés tizedik átszenvedett percében mély hipnotikus alvásba esett. Jót mulatta Marika nagyi kérérsén, hogy tegyünk fel új Bebe képeket, olyanokat is ahol dolgozik. Hát, ő az alva tanulás módszerét csiszolgatja. De itt van egy csokor Bebe kép amit gyüjtögetek egy ideje.

Terrible twoes

Elérkezett immár hozzánk a nagybetűs dackorszak. Emlékszem, hogy milyen irigykedve figyeltek az anyukák amikor a két éves Máté a hiszti apró jele nélkül távozott a játszótérről. Egy nevelési parafenomén voltam. Voltam. Máté mostanság naponta többször is kipróbálja, hogy ki az erősebb. Ha nem engedek, vagy ő nem akar kiegyezni éktelen visításba tör ki. Tényleg hihetetlen hangerőre és magasságra kapcsolva tombolni kezd. Persze, ha kell az utca közepén vagy Bebe fejlesztésén. Egymásnak feszülnek az akaratok, de ez így van rendjén. Sajnos estére azonban igen csak lemerít a kis dac gombócom, főként hogy délután sem hajlandó aludni. Mindeközben Bebe igazi társasági lénnyé változott, aki ha vágyakozni kezd, márpedig kezd, némi szórakoztatás után, akkor bátyjához hasonló hangerővel kezd rikoltozni. Jó figyelem felkeltő. Nincs olyan ember a szomszédságban aki ne riadt volna fel álmából arra, hogy én a teámat főzöm fent a konyhában, Bebe pedig társalogna. Na, de vissza Mátéhoz. A kaja felett is dúl az állóháború. Rájött a zabpehely trükkre, tehát mostantól azt sem eszik, és tésztát is csak akkor ha úgy van kedve. Az nem jelent semmit, hogy teljes hangerőre kapcsolva ordít, hogy "Tésztááát meg üvegeeet!", mert amikor előkerülök vele akkor nem eszi ám meg. Ma fél háromig csakis két és fél deci kakaót ivott. Persze halál éhes volt, de a tészta minden változatban elbukott Máténál, viszont kért husit és rizs. Jelenleg háromnegyed négy van és békés csendben fogyaszt végre.
Van egy elméletem. Máté valós kora és produkált kora közt másfél évnyi különbség van. Ezért jött most el a Terrible Twoes korszak, mert ő igazából pszichésen annyi.