Jó reggelt, és szép hetet! Máté reggel rálelt az öklével méltatalanul magára hagyott Bebére, és ha már arra járt gyorsan meg is szeretgette egy kicsit. Ez most nem olyan álszeretgetés volt,leplezendő a negatív érzelmeket, hanem valódi évődés. Bebe csak a végén unta meg a nála súlyosabb kaliberű Máté kitörő lelkesedését. Remélem a hét ilyen jó lesz mindenkinek ahogyan kezdődött nekünk. Holnap Korai, csütörtökön nefrológia és Down Ambulancia, vasárnap pedig végre kifújjuk magunkat Annánál.
Van egy testvérblogunk , egyszervoltholnemvolt.blogspot.com. Olivér, Zsombor és Orsi blogja, aki szeretne egy magasan funkcionáló autista kisfiú, és szintén magasan funkcionáló családja hétköznapjaiba belesni, annak hajrá előre, olvasni.
2 megjegyzés:
Köszönjük! A jelenet tündéri!
Mindennap látogatjuk a blogot (legalább ezt), nagy öröm, ha van új beszámoló vagy szöveg, de a régieket is nézegetjük nagypapával, ha nem is írunk mindig megjegyzést. A testvérblog is nagyszerű!
Szobatisztaság-ügyben én is kizárólag a dícséretre szavazok, mint eszközre; Nadinkánál láttam még egy trükköt: megdícsérte a kislányát, hogy szólt (egyébként utólag), és a kakit a pelenkából belerázta a bilibe, hogy annak ott a helye. Judit elég hamar felfogta, hogy kellemesebb lenne, ha közvetlenül oda tenné...).
Mi is örülünk ha hallunk felőletek. Nagypapának puszi így elektronikus úton, szombaton meg élőben.
Megjegyzés küldése