2008. június 14., szombat

Hatodik érzék


Történt tegnap, hogy Bebe szoptatáskor egymás után vagy négyszer jól megharapott. Eddig még nem nagyon vetemedett ilyesmire, de hogy elejét vegyem a vetemedésnek rászóltam. Természetesen nem kiabáltam, nem is sikítottam a harapásnál, csak csendben de határozottan azt mondtam neki , hogy " Nem, ne harapj! Ez fáj nekem!" Bebe megállt, sokáig kutatólag nézte az arcomat, majd olyan keserves sírásra fakadt mintha megütöttem volna. Szerintem pontosan értette hogy mit akarok neki mondani. Nem győztem vígasztalni csöppemet. Sokat hallottam már a Down gyerekek/felnőttek hihetetlen ráérző képességéről, empátiájáról, és most láthattam is hogyan működik élőben.

Aztán egész nap nem akart enni Bebe, ami nála elég döbbenetes. Végül este egy jó órás sírásba tört ki, ami legalább ilyen döbbenetes. Még nem hallottam ennyit igazán sírni. Nyafizni igen, felháborodni, megijedni igen, de fájdalmasan sírni még nem. Végül magamra kötöztem és ott megnyugodott, de megint lenyűgözött . Ha csak duruzsoltam neki hálásan nézett és szuszogott, de amikor azt mertem neki mondani, hogy " Ugye fáj a fogad csöppem!" a kis szája azonnal legörbült és demonstratíve zokogni kezdett. Először nem akartam hinni a szememnek, de amikor harmadszor is megismételtük a produkciót rá kellett jönnöm, hogy ezt is valahogy megértette.

Az alsó első kettő már majdnem kint van, de csak sajnos majdnem... Az ínyét még megmutatni sem hajlandó, eltolja a kezemet ha meg akarnám nézni. Azért az éjszaka nyugodtan telt némi fájdalomcsillapító hatására.

A tegnapi nap nagy eseménye volt még Ráchel barátnőm látogatása. Vele a főiskolán ismerkedetem meg, és arról híres, hogy ő az az ember az életemben akivel ha tíz évig nem beszélünk és aztán felhívjuk egymást pont ott tudjuk folytatni ahol befejeztük, mintha el sem telt volna az a bagatel kis idő. Azt hiszem ezt hívják egy hullámhossznak, és ezt nagyon meg kell becsülni, mert ilyen ritkán adatik meg az életben. Mikor elment, Máté szomorúan sóhajtott fel , "Elment a Róhel néni!" , aki mellesleg ellátott egy remek gyerekkönyvvel is minket. Csak ne laknánk ilyen messze egymástól...

2008. június 10., kedd

Máté a Delejben.

Reggel már hajnalok hasadtán útnak indultunk, számítva a szörnyű forgalomra. A Delej utca elnyerte Máté tetszését. Először is ott volt a játszótér, tényleg apró mászókákkal. Mindent kipróbált és végigmászott. Aztán meg a pszichológus/ gyógypedagógus nénik buborékkal. Mikor végre sikerült berángatnunk az udvarról, egy eredeti kameramannal ellátott vizsgálóba, indításként előadta a tavalyi nem kooperálok ellenben sikítok magánszámot. Aztán sikerült vele az egyik hölgynek szót értenie és néhány feladattal kicsit tesztelnie. Nagyon jól ráhangolódtak Mátéra a vele foglalkozók, és végre nem kellett szabódnom hogy ezt tulajdonképp azért csinálja mert... Nyár végén lesz egy újabb szeánsz, addigra megnézik a videókat és összegeznek. Egyelőre annyit tudtak mondani a beszélgetésből és a tesztből, hogy Máté egy kimondottan jó képességű erős autista jegyekkel bíró srác. A jó képességeit persze nehéz volt mérni, mert most sem kooperál azért teljesen, de az érdeklődésiköréből és abból hogy milyen módon és milyen gyorsan reagált egy olyan dologra amit újonnan kellett megtanulnia, bizakodóak lehetünk ezt illetőleg. Úgy néz ki, hogy marad Pomázon, mivel Ágiék elvégezték a tanfolyamot, és konzultálni fognak a Delejjel egész évben. Feltétlen kelleni fog Máténak mind csoportos mind egyéni fejlesztés.
Ezalatt Bebe hozta a formáját. Édesen mosolygott és türelmesen várta végig az egész vizsgálatot. Tényleg egy hangja sem volt közben.

2008. június 5., csütörtök

Táblák és versek

Máténk új mániái. Este és egyáltalán bármikor meseként csak versek jöhetnek szóba. Kedvencei Weöres Sándor ritmusosai. Most, hogy tv-t se néz csak verset hallgat nagy előnnyel indul a legintellektuálisabb három éves címért.
Új hóbortja a közlekedési táblák. Nagy gyönyörűséggel forgatja, érintgeti az arcához őket. Persze mindegyiknek más Máté neve van. Így este amikor a gondosan maga köré rendezett gyűjteményéből kint marad az összeomlott nappaliban mondjuk a tissurini, nyerc tábla amit azonnal meg kell keresni, bizony össze kell kapnom magamt, hogy vajon melyik melyik és hová bújt el.

2008. június 1., vasárnap

Hagyományörző tábor

Elromlott a mosógépünk. Ez négy gyereknél nem egy móka és kacagás. Tegnap este tizenegykor épp a hatodik verzióval próbáltunk életet csiholni bele ( fele ruha kirak, átmosás főző programmal, egész program lista kipróbálása), amikor is szomorúan álldogáltam egy halom koszos és nedves ruha mellett és eszembe jutott hogy hát régen is csak megoldották valahogy. Tehát egy mosógépnyi ruha be a kádba, vízgőz és mosónők korán halnak, meg engem vigyen fel a padlásra metodikával kimostam éjfélre a ruhákat. Hála az égnek, hogy legalább centrifugálni hajlandó. A jövő hetem egy őrület lesz Down ambulanciával meg fejlesztésekkel ( a pénteki kocsi nélkül) és ezek szerint megint kezdhetek könyörögni meg füleket rágni a szervizeknél is és ezt megfejelem egy kis mosással és mángorlással. Az egész anyagi vonzatára már nem is akarok gondolni!Izgi!

Ma van reggeltől estig a szülinapom, avagy neveljünk zebra csikót








Bizony, bizony Bebe egy éves lett. Nagyon gyorsan eltelt ez az év. Ma reggel azon merengtem, hogy egyszer láttam egy filmet amiben valaki visszaküldhette magát a múltba, hogy ott kijavítson ezt-azt. Ha én visszamehetnék a múltba az egy évvel ezelőtti reggeli ágyam mellé teleportálnék. Többet bizony nem sírnék belülről könnyek nélkül, aztán itthon soha nem látott intenzitással napokig. Gyönyörködnék én is és nagyon örülnék Bebének. Azt hiszem, hogy engem a Isten megáldott négy gyönyörű és fantasztikus gyerekkel ( ha soha többé nem adna mást, már akkor is túladta volna magát), a végére pedig a legkülönlegesebb ajándékát tartogatta. Számunkra Bebe egy naponként a szívünket melengető ajándék. Senki úgy örülni nem tud annak, ha csak hozzászólunk mint ő. Úgy mosolyogni, adni és élvezni az életet mint Benci. Hosszú utat jártam be én is anyaként ebben az évben. Bencinek és Máténak köszönhetőleg tudatosabb anya lettem, tanulgatom, hogy minden ember csak önmagához viszonyítható, hogy az élet úgy ahogy van ajándék, hogy meg kell látnunk egymást. Ha filozofálhatok egy kicsit akkor szellemi síkon tanulom általuk, hogy a valódi szabadság abból fakad, hogy a dolgokat az életünkben elfogadjuk, megforgatjuk és felhasználjuk arra, hogy valami pozitívumot hozzunk ki belőle. Ha nem így teszünk csak bámuljuk a köldökünket, a sötétebbnél sötétebb gondolatainkat, félelmeinket amíg azok rabjaivá nem válunk. Olyan ruhaujj feltűrős mentalitásról beszélek most, itt a szitu, mit lehetne vele kezdeni hogy hasznunkra váljon. Persze ehhez idő kellett, túljutni a félelmeken és a mai napra koncentrálni. ( Néha nekem is jobban megy, néha meg rosszabbul. Igaz Norka?) De a csapásirány meg van.
Isten éltessen Bebe! Köszi, hogy eljöttél ! Köszi mindenkinek, hogy velünk voltatok ebben az évben is!

2008. május 30., péntek

Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek...

Az önkormányzatunkat egyszerűen nem érdekli az ötödik csoport témája. Idén visszautasítottak tizenvalahány gyerkőcöt. Még ezeknek sem tartották érdemlegesnek megnyitni az ötödik csoportot, inkább a hetven gyerekkel halódó iskolát akarják fejleszteni. Máté spéci csoportjának így az esélye majdnem nulla lett.Én jogszabályokat bújok, és szerdán több szülővel ( Norka barátnémmal is) elmegyünk a mi pártunkat fogó alpolgármester asszonyhoz. Annyi már világos, hogy a max csoport létszám törvényileg 25 fő, nálunk 28 gyerek szorong együtt. Körzetes gyerek nem utasítható el. Már csak annak akarok utánajárni, hogy laikus lévén jól értelmeztem-e a szabályokat, és tényleg három éves kortól kell a gyerekeket felvenni. ( Szerintem igen, mivel akkor jár le a GYES. . Nekem így lenne logikus, de lehet, hogy tévedek.) Öt éves kortól mindenesetre mindenkit napi 4 órára oviba kell küldeni, felmentés ez alól is szerezhető. Ha ki is küzdjük az ötödik csoportot, Máté még elutasítható mint sajátos nevelési igényű gyerek. A miénk nem integráló ovi, csak szeretett volna lenni. Én meg vihetem ahová akarom/tudom. Welcome to Hungary!

2008. május 28., szerda

Az első " bizonyítvány"

Tegnap Zsófinál jártunk. Az óra legelején megcsináltunk egy hivatalos tesztet amit a Bárczi állított össze a gyerekek fejlődésének mérésére. Finommotorikából nagyon jó lett Bebe, kommunikációból még egy kicsit az átlag felett is van, logika és gondolkodásból is jeleskedett, egyedül a nagymozgás olyan nyögve nyelős hármaska. Ilyenkor látni mennyit fejlődött. Az órán nevetve dolgozott végig húsz percet. Nagyon meg is dicsérgettük. Máté pedig szépen engedte, hogy Bebe is játszon azzal amivel ő. Amikor a kis poharakra ( olyan egymásba illeszthető pohárkák) került a sor , kijelentette, hogy azt kéri. Mondtuk neki, hogy Bebe kihúzza és odaadja neki amivel végzett. Szépen letelepedett mellénk és várta, hogy Bebe mikor adja a poharakat.
Kedvet kaptam arra, hogy Máté tavaly szeptemberi szintjét amit gondosan dokumentáltam összevessem a mostanival, és így kaphasson ő is " bizonyítványt".
Játék:
Csak néhány féle játékkal játszik.- Vannak kedvencek, de nagyon sok mindennel játszik már.
Csak egy részlete érdekli a játéknak.- Maga a tárgy érdekli.
Nem utánoz gyerekeket.- Figyeli és ha úgy látja, utánozza őket a későbbiekben.

Rigolyák:
Nem nyúl bele a dolgokba ( étel, tészta, gyurma) .- Kézzel eszik, gyurmázásért nem rajong, de azért kipróbálja. Homokozik.
Nem szereti az ismeretlen helyeket, helyzeteket. Nem ül se bilire se WC-re. - Már nem sír ha idegen helyre megyünk be. Bilizünk, de a WC még túl nagy falat.
Persze ez a témakör azért nincs teljesen letudva:)
Inger feldolgozás
Fél bizonyos hangoktól.- Kevesebb hangtól fél, de azért ez megmaradt nála.
Nem nyúl bele a vízen kívül semmibe.- Babozik, homokozik még csak lapáttal, de nem töri ki a frász ha homokos lesz a keze.

Mozgás
Csak hintázik.- Egyensúlyoz, kis csúszdára felmászik.
Ha mi fogjuk a kezét kisebb emelkedőkre fellép pl: járdára. - Épp ma láttam, hogy az emeletre nem mászva, hanem állva ment fel. Lefele is lemegy egyedül lépcsőn, bár még nem váltott lábbal.
Babásan fut.-Futunk és robogunk.
Nem próbál ki játékszereket a játszótéren. sőt pánikba esik, ha felrakjuk. - Most úgy látom, hogy amire megért az idegrendszere azt vígan kipróbálja. Csak ki kell várni a dolgot.
Nem is próbálja magát lökni kismotoron. - Kismotorozunk.
Nem nyitja ki az ajtókat.- Bárhová bemegy csapot és kilincset is használ.
Ügyes vagy Máté! Ügyes vagy Bebe!